Göröntsér Mártonné (Zsuzsa néni) 1924. november 27. – 2020. szeptember 01.

Göröntsér Mártonné (Zsuzsa néni)

1924. november 27. – 2020. szeptember 01.

Zsuzsa édesanyját 4 hónapos korában elvesztette. Annak legidősebb nővére fogadta örökbe, amit ő csak 13 évesen tudott meg. A Szász Károly utca 1-ben lakott, ott ismerte meg a szintén ott lakó Svéd Piroskát, akinél varrólány lett. 15-16 évesen Svéd Piroskától kezdett antropozófiát tanulni. Ő irányította később Szilágyi Rózsi néni ifjúsági csoportjába.

Kiskorában Binét Klára (Waldorf pedagógus) tanította németre.

Zsuzsa egy cserkészcsapat tagja volt, melyet egy óbudai plébános szervezett. Vizicserkészek voltak, együtt jártak evezni egy kilbootban. Barátai is Szilágyi Rózsi nénihez jártak, Dán Janó, Rácz Vera, Schuler Imre is közéjük tartozott. A csapatból sokan külföldre kerültek. Ha hazajöttek, a Margit kőrúti Lukács cukrászdában találkoztak.

Marci bácsival 1946. novemberben házasodtak össze. Marci bácsi tanúja Kovács Barna gitárművész volt, Zsuzsáé Balassa Árpád. Egy hosszú életen át hű társa és erős támasza volt Marci bácsinak. 1947-től a Nagymező utcában laktak, ott nőtt fel három lányuk. Később a Lovag utcába költöztek, (abba a lakásba, melyben egykor Dayka Margit lakott). Otthonukban intenzív antropozófiai munka folyt, melyre a résztvevők ma is hálás szeretettel emlékeznek vissza.

 Amíg Zsuzsa a gyerekeket nevelte – s közben dolgozott is – nem vett részt rendszeresen csoportmunkában, de azért ő is jól ismerte az antropozófiát. Nyugdíjas korában évekig a Társaság könyvtárosa és mindenese volt a Bimbó úton. Az egyre gazdagodó könyvállományt Eöry Attila segítségével vette nyilvántartásba és vitték később számítógépre. A könyvtárosi munkát egészsége megromlása miatt hagyta abba.

A Lovag utcában tovább folyt a munka, még Marci bácsi halála után is ott találkozott a csoport. Zsuzsa néni, amíg csak fogyatkozó fizikai ereje engedte, továbbra is részt vett munkánkban. 96. életévében szép csendesen elaludt, átlépett egy másik dimenzióba, ahol sok-sok barátja fogadta.

A megemlékezést beszélgetések nyomán Boskovitz Mária írta.

2020. 09. 02.