Az Általános Antropozófiai Társaság története

Az Antropozófiai Társaság megalapítása

Marie von Sivers, Michael Bauer és Carl Unger. kezdeményezésére és Rudolf Steiner jóváhagyásával 1912. december 28-án Kölnben alakult meg az Antropozófiai Társaság, melynek már az induláskor közel 3000 tagja volt. A Társaság vezetőségében a kezdeményezők foglaltak helyet: Marie von Sivers, Michael Bauer és Carl Unger. Ugyanakkor Rudolf Steiner nem volt a vezetőség tagja, csak mint szabad tanácsadó és előadó működött együtt a Társasággal, és azt várta, hogy ez a Társaság egy olyan szabad szellemi teret biztosít a számára, melyben mint szellemi tanító tudja a Társaság tagjait inspirálni és ezáltal feladatát elvégezni. Ez a lépés természetesen Rudolf Steinernek a Teozófiai Társaságtól való elszakadását is jelentette.

Az ezt követő években Steiner az Antropozófiai Társaság keretein belül megjelenik a nyilvánosság előtt és bemutatják az első misztérium drámáját, melyben első alkalommal jelenik meg az euritmia, mint új mozgásművészet. Az I. Világháború kitörése azonban visszaveti a nagy erőkkel megindult munkát, de ennek ellenére európai művészekkel és önkéntesekkel összefogva elkezdődik a munka az első Goetheanum megépítéséért, amely Steiner elképzelései szerint az antropozófiai élet központja lesz. Az építés alatt egy kis antropozófus kolónia jön létre Dornachban és Steiner előadásokat tart az építésben résztvevőknek. Tovább fejlődik az euritmia és Marie Steiner első alkalommal színre viszi Goethe teljes Faustját. Ebben az időben jelenik meg Steinernek a „Die Kernpunkte der sozialen Frage“ című könyve, és a háború utáni időszakban Steiner a közvetlen munkatársaival sokat foglalkozik a szociális kérdéssel.

Az antropozófus közösségek és a Steiner által kezdeményezett társulások (Futurum A.G., Kommender Tag A.G.) is igyekeztek a lehető legtöbbet megvalósítani a hármas tagozódás szerinti működésből. 1919 áprilisában Emil Molt, a Waldorf-Astoria dohánygyár tulajdonosa, kérdéssel fordul Steinerhez, egy antropozófiai alapokon működő iskola lehetőségével kapcsolatban és ezt követően 5 hónappal később már meg is alakul az első Waldorf iskola. Mivel az oktatás sikeres, ezért Steiner Európa szerte előadásokat tart az új pedagógia munkáról és formákról. 1920 és 21-ben tartja meg előadásait az orvosoknak, melyben egy új gyógyítás lehetőségétől és módszereiről beszél. Ennek nyomán két új klinika, (a Filderklinik Stuttgartban és a mai nevén az Ita-Wegman Klinika, Dornachban) nyílik meg és megalakul az első antropozófus gyógyszergyár is, a WELEDA AG.

A társaság újra alapítása

1923-ra  az antropozófusok már Európa számos országában hoztak létre országos társaságokat, és ezen társaságok küldöttei 1923 Karácsonyán Steiner hívására Dornachba utaztak és ott egy gyűlésen találkoztak, ami Karácsonyi Ülés néven vonult be az antropozófia történetébe. Ezen a találkozón, ahol a világ számos országából közel 800 küldött jelent meg, Rudolf Steiner megalapította az Általános Antropozófiai Társaságot. Ez az aktus nem egy hagyományos értelemben vett „társaság” – jogi – megalapítását jelenti, ami már a küldötteknek megküldött meghívóból is jól látható volt. Ugyanis a programban ez szerepelt: „December 25-én a Rudolf Steiner általi alapkőletétellel megtörténik a Nemzetközi Antropozófiai Társaság felszentelése.”

A találkozón Rudolf Steiner egyértelműen kifejezte, hogy itt és most egy újrakezdésről van szó, és az az alapkő, amit ő ezen a találkozón kíván elhelyezni, az nem a tervezett új Goetheanum épületének alapköve, hanem egy új antropozófiai társaság új antropozófiai munkáját szolgáló spirituális építménynek lesz az alapköve.  Azt is egyértelműen jelezte, hogy ez az új társaság kapcsolódik az 1912-ben megalapított társasághoz, amikor egy kérdésre válaszolva a következőket mondta: „Az Általános Antropozófiai Társaság kapcsolódik az 1912-ben alapított Antropozófiai Társasághoz, de az akkor rögzített célok számára egy önálló, a jelenkor valódi szellemének megfelelő kiindulópontot szeretne teremteni.”

A jelenlévők számára ez az új már Karácsony reggelén megmutatkozott, amikor Steiner beszédben felhangzott az Alapkő-meditáció. Ebben Steiner szavakkal fogalmazta meg azt, amit a résztvevőknek, mint egy érzékfeletti szellemi alakzatot kell a szívükbe fogadni. Ugyanis Rudolf Steiner ezzel a meditációval az emberek szívébe helyezte el az antropozófia „alapkövét”.

Ennek a különleges Alapkőnek a jelentőségére mutat rá Bernard Lievegoed a „Besinnung auf den Grundstein” (Freies Geistesleben, 1993.) című írásának első fejezetében a következő gondolatokkal: „Az Alapkő meditáció mantráihoz, amelyet Rudolf Steiner az Általános Antropozófiai Társaság alapításakor a Karácsonyi ülés során elmondott, különböző nézőpontokból közelíthetünk. A leginkább leszűkített perspektíva az, hogy ha úgy szemléljük az Alapkövet, mintha csak azokra vonatkozna, akik akkoriban az Antropozófiai Társaság egyes csoportjainak képviselőiként, főként európai országok küldötteiként, vagy kis, korlátozott csoportok képviselőiként voltak jelen. Ez az egyik szemlélet. Természetesen tény, hogy ezek az emberek voltak az elsők, akik az ott elhangzott formában az Alapkövet a szívükbe felfoghatták, belefoglalhatták és megőrizhették azt. A külső világ számára ez az esemény jelentéktelenül múlt el, mint ahogy az a nagy jelentőséggel bíró, döntő szellemi események esetében a leggyakrabban előfordul. Egy ilyen esemény általában mindig szűk, az erre felkészített emberek körében szokott lezajlani és csak később, amikor már a tények ismertek és visszatekintenek rá, akkor kezd megvilágosodni ezeknek az Emberiség egészére vonatkozó jelentősége és ekkor lehet ezt felismerni. A másik nézőpont talán azzal a kérdéssel világítható meg, hogy ezeknek az embereknek – akik annak idején először fogadhatták be magukba az Alapkő deklarációját, először volt lehetőségük arra, hogy átéljék és felfogják annak jelentőségét – milyen karmikus előkészületeken kellett átmenniük? Ez a kérdés általánosságban megfogalmazva így hangzik: Milyen előkészületeken kell átmennie egy bizonyos embercsoportnak ahhoz, hogy egy meghatározott inkarmációban készen álljon egy fontos feladat betöltésére? Ebből a nézőpontból az Alapkő az Emberiség szellemi fejlődése szempontjából mérföldkőnek tűnik, mégpedig olyan mérföldkőnek, amit különböző szellemi áramlatok és az ezeket reprezentáló bizonyos embercsoportok inkarmációkon keresztül fognak majd hordozni. Ez az összefüggés talán rávilágít Rudolf Steiner azon szavaira, melyeket a Goetheanumban 1916. szeptember 25-én tartott előadásában mondott: “A szellemi élet nem írtható ki, a szellemi élet él és halad előre”. Rudolf Steiner ezzel az összefüggéssel utalni akart arra a hatásra,  hogy milyen hatékony tud lenni egy kis csoport, aktív emberek egy csoportja akkor, amikor tevékenységét egy jövőbeni korszak kulturális fejlődésének előmozdítására irányítja. Egy még távolabbi horizont nyílik meg előttünk akkor, ha nem csak azt tartjuk szem előtt, amit kisebb karmikus csoportok feladatául nyilvánít meg a történelem, hanem a nagy Emberiség-fejlődést, hosszabb kultúr-korszakokon keresztül, befolyásoló áramlatokat is.”

Míg az 1912-ben alapított Antropozófiai Társaságban Steiner csak szabad tanítóként működött, addig most magára vállalta ennek az új társaságnak a vezetését. Ez a váltás jól mutatja Steiner hozzáállásának változását az idők folyamán, hiszen most a Mesteri pozícióból kilépve, maga is aktívan részt vett a feladatok elvégzésében. . A megalakult elnökségbe, melyet nem választottak, hanem létrehoztak, Marie Steiner, Ita Wegman, Albert Steffen, Guenther Wachsmuth és Elisabeth Vreede került be.

Fontos eleme még ennek az ülésnek a Szabad Szellemtudományi Főiskola megalapítása. Ezzel a tettével Rudolf Steiner egy főiskolát hozott létre az antropozófia számára, és azonnal különböző szakirányú szekciókat is alapított a művészet, a tudomány és a szociális élet területén. Az általános antropozófiai szekciót, mint az antropozófiai ezotéria elemi iskoláját képzelte és egy három ezoterikus osztályból álló Michael-iskolának tervezte. Ebben a néhány hónappal később Klasse néven megalakított szellemi iskolában folyt a tagok szellemi iskolázása, és ez adta a bármely szakszekcióban való munka szellemi alapját. Az első ezoterikus órák 1924 februárjában kezdődtek meg ebben a szekcióban.

Az antropozófiai élet új szervezete

A Karácsonyi Ülésen született meg a Mitteilungsblatt nevű közlöny a tagok számára, amely aztán a Das Goetheanum című hetilap mellékleteként jelent meg. Rudolf Steiner, azért,  hogy erről valamennyi tag tudomást szerezzen a világban, az első számban beszámolt az új társaság megalapításáról, és nyomtatott formában kiadta az Alapkő-meditációt is. A lapban ezután minden héten megjelent tőle egy-egy levél a tagoknak, valamint az antropozófiai vezérlő tételek, melyekkel irányt kívánt mutatni az egyes országokban megalakult Zweigek antropozófiai munkájához.

Rudolf Steiner 1924 tavaszán ismertette javaslatát az új társaságra vonatkozóan, és ennek első eleme, hogy a Karácsonyi Ülésen formailag alakult Társaságot jogilag is be kell jegyezni és amint ez megtörtént, akkor ennek a Társaságnak 4 részlegét kell létrehozni. Az egyik a Marie Steiner által 1908-ban alapított Philosophisch-Theosophischen Verlag nevű kiadó, a másik az Ita Wegman féle antropozófus klinika Arlesheimben, és e két vállalkozás mellett a társaság vagyonának, ingatlanainak és földterületeinek kezelésére korábban létrehozott Goetheanum Bauverein néven működő, egyesület is ide került volna. Ezek mellett az Antropozófiai Társaság is ennek az új Társaságnak a részlegét képezte volna. Ez a terv azonban adózási és jogi problémák miatt nem tudott megvalósulni és ezért végül Steiner jóváhagyásával egy olyan változatot választottak, hogy a Bauverein 1925.  február 5-ei közgyűlésén a Bauverein nevét Általános Antropozófiai Társaságra változtatták és  a kiadó, a klinika és az Antropozófiai Társaság is ennek az átnevezett egyesületnek lett a részlege.

Ez az Általános Antropozófiai Társaság ezen újfajta és a szokásos szellemi iskoláktól teljes mértékben eltérő formája tehát teljes egészében Rudolf Steinertől származott, aki ebben az időben gyakran hangsúlyozta, hogy a Karácsonyi Ülés jelentősége éppen az újrakezdésben van. Ilyenkor egy „karácsonyi impulzusról” is beszélt, és ezzel arra utalt, hogy 1923/24 fordulóján az antropozófiai mozgalom és az Általános Antropozófiai Társaság eggyé vált. Mert azzal a gesztussal, hogy Rudolf Steiner lett az újonnan megalakult Társaság elnöke, gyakorlatilag az antropozófia bekerült a társaságba! És azokból a lépésekből, melyekkel Rudolf Steiner kialakította az új társaság szervezetét, nyilvánvalóvá vált, ami persze csak a későbbiekben lett egyértelműen látható, hogy Rudolf Steiner 1924-ben, mint misztériumvezető lépett fel, és ezzel az elhatározásával a saját sorsát összekötötte az Általános Antropozófiai Társasággal és annak tagjainak sorsával.

Ennek alapján érthető meg – már csak az utókor számára – az is, hogy Steiner miért formálta át olyan jelentős mértékben a Társaság működését. Ugyanis azt az általa bemutatott szellemi törvényt igyekezett a Társaság működéséhez szükséges formákban megjeleníteni, amit így fejezett ki: „Ám ahogy a forma szellem nélkül semmi, úgy a szellem is tétlen maradna, ha nem teremtene magának formát.” Ezért Rudolf Steiner szigorú formákat hozott létre és ezek szerint rendezett el mindent a társaságban, éppen úgy, ahogy azt az ő misztériumvezetői működése kívánta. Hiszen az Általános Antropozófiai Társaság éteri organizációjának meg kellett egyeznie Rudolf Steiner saját formaerő-testével.

Rudolf Steiner halála után

Alig két évvel az újra alapítás után, 1925. március 30-án meghal Rudolf Steiner és így nem tudja befejezni azt a művet, amit a Karácsonyi Ülésen elkezdett. A Társaság vezetője a svájci költő, Albert Steffen lesz, aki nem tudja folytatni a Steiner által elkezdett új formák kialakítását, így azok befejezetlenek maradnak, csupán a kulturális kezdeményezéseket sikerül tovább vinni.

Ugyanakkor a Steiner halálát követő időszak belső konfliktusok által terhelt, amit folyamatos belső ellentétek, kilépések és végül kizárások  jellemeznek. Bár a konszolidáció 1945 után megindult, ezen ellentétek valódi feloldására csak 2018-ban került sor. 1925-ben az Általános Antropozófia Társaságnak 15 országban vannak országos társaságai és ezek tovább folytatják a szellemi munkát.

1928. tavaszán tartották a leégett első Goetheanum helyén felépült új Goetheanum megnyitóját, és erre az ünnepségre  2000 ember jön el a világ minden részéről. De a fellendülés 1935-ben megáll, mert november 1-én az új hatalom betiltja a Német Antropozófiai Társaságot, amelyik z legnagyobb társaság volt. Az ezt követő időszak, a tiltás és a II. Világháború miatt, az antropozófiai mozgalom stagnálását és visszaesését hozta, annak ellenére, hogy a háború alatt a Goetheanumban számos rendezvényt és ünnepet tartottak.

Az erős belső feszültségek addigra oda vezettek, hogy 1935. április 14-én a Társaság közgyűlése kizárta Dr. Ita Wegman-t és Dr. Elisabeth Vreede-t a vezetőségből és kiléptek a Társaságból olyan prominens és ismert antropozófusok, mint D.N. Dunlop, George Kaufmann, Dr. F.W. Zeylmans, P.J. de Haan, Jürgen von Grone, Dr. E. Kolisko. Ezen ellentétek nyomán az orvosi és a gyógypedagógiai szekció a Goetheanum-tól függetlenül működött és a holland, az angol társaságok is beszüntették kapcsolatukat Dornach-hal.

A konszolidáció évei

Közvetlenül a háború befejezését követően megindult a munka, hogy az antropozófiai mozgalomban keletkezett károkat, mind a Goetheanumban, mind pedig az országos társaságokban helyreállítsák. Ennek egyik eleme volt az a generációs váltás, ami Albert Steffen és Günther Wachsmut halála után következett. Ők voltak az utolsók az alapító tagok között, és haláluk után egy teljesen új vezetőség jött létre. Már haláluk előtt új tagokkal bővült a vezetőség és a Szellemtudományi Főiskola szekcióinak vezetőit összefogó kollokviumot is aktiválták, és megindult egy új együttműködés az országos társaságok vezetőivel is. Intenzív munka indult be a holland és angol társaságok visszakapcsolása érdekében és ugyancsak sokat dolgoztak azon, hogy az orvosi és gyógypedagógiai szekció ismét a Goetheanumban működő Szabad Szellemtudományi Főiskola részeként működjön.

Az 1950-es évek aztán egy fellendülést hoznak az antropozófiai mozgalomban, és a Goetheanum mellett Európa szerte alakulnak iskolák és szemináriumok antropozófiai alapú képzésekre. A Waldorf tanárképzés mellett művészeti, euritmia, beszédművészeti, gyógypedagógiai, bio-dinamikus mezőgazdász képzések indulnak. Antropozófiai alapokon szervezett képzést nyújtó főiskolák és egyetemek jönnek létre, és nyomában egy aktív antropozófiai egyetemi élet alakul ki Európában.

1954-ben megindul Steiner műveinek kiadása a „Rudolf Steiner-Nachlassverwaltung” (Steiner hagyatékát gondozó alapítvány) által, és azt tervezték, hogy a 340 kötetet tartalmazó kiadást Steiner 100, születésnapjára, 1961-re befejezik.

Az antropozófia térhódítása a 60-as években is tovább nőtt, és a különféle városokban alakult „Rudolf Steiner Házak” a kultúra és művészeti élet központjaivá váltak. Az 1970-es évektől egy új korszak kezdődik a Társaság életében, amit a terjeszkedéssel és professzionálissá válással jellemezhetünk. Ennek a terjeszkedésnek ez egyik eleme a Waldorf iskolák számának és a többi antropozófiai alapokon működő kulturális impulzus drasztikus növekedése. Iskolák, gazdaságok, képzések és szociális kezdeményezések mellett, számos gyógypedagógiai intézmény jön létre antropozófiai alapokon, és a bennük élő emberek az antropozófiát már nem egy elméletnek, hanem a mindennapi életük alapjának tekintik. Az egyre erősödő antropozófus képzéseken és főiskolai intézményekben folyó kutatómunka nyomán a szakirodalomban is megjelennek az antropozófia alapjai és a tudomány minden területén megismertetik a világ és az abban zajló folyamatok új lehetséges nézőpontját.

A sok antropozófus intézmény és szervezet tevékenységének koordinálására és összekapcsolására nemzetközi közösségek jönnek létre, többnyire egyesületi formákban, melyek aztán az évek során az antropozófiai alapú tudományos, művészeti és kulturális élet centrumai lesznek. Ez a növekedés aztán a 80-as évektől robbanásszerűen kiterjed a világ olyan részeire is, melyeket eddig nem tekintettünk az antropozófia számára érdekesnek. Ilyenek pl. Dél-Afrikai Köztársaság, Brazília, Vietnam, majd később Kína is, ahol ma már virágzó antropozófiai alapú kezdeményezések működnek.

1990-től napjainkig

A 90-es éveket az antropozófiai kezdeményezések integrálódása jellemzi, amikor is azt mondhatjuk, hogy ezek az addig egy kicsit különcnek tekintett intézmények az európai kultúra részeivé váltak, és az emberek már egészen más módon szemlélték őket. Ezzel együtt az 1989-es változások lehetővé tették, hogy az antropozófiai kezdeményezések ne csak a nyugati világ lehetőségei legyenek és a Berlini fal leomlásával megnyílt az út a volt szocialista országok előtt is ilyen kezdeményezések beindítására.

Ez egy olyan időszak, amikor az antropozófiának számos égető kérdésre is választ kellett adnia, melyekre a materialista tudomány nem tudott megfelelő és az emberek többsége számára elfogadható választ találni. Ezek a kérdések nem csak az antropozófus főiskolákat, hanem a Goetheanumban működő Szellemtudományi Főiskola szekcióit is érintették és nagy kihívást jelentettek a számukra. Ugyanakkor arra is felhívták az antropozófusok figyelmét, hogy ma hogyan és milyen formában érvényes Rudolf Steiner alapimpulzusa, az ember „saját emberségének tudatosítása” a világban, és ezzel a kérdéssel kapcsolatban az Általános Antropozófia Társaságnak a 3. évezredben milyen új feladatai jelentek meg. Vagyis, hogyan lehet az antropozófiát egy mégis zárt világból még jobban kivinni a világba és az emberek számára elérhetővé tenni? Ennek kapcsán a Társaság vezetősége igyekezett újra értelmezni a Társaság és a Szabad Szellemtudományi Főiskola szekcióinak feladatát, és a Klasse szerepét.  2010-es évek második felében a Társaság vezetősége a tagok széleskörű bevonásával egy jövőkép alkotó folyamat indított el. Ennek első nyilvános rendezvénye Dornachban, a 2016 szeptemberi Michaeli Világkonferencia volt. A konferencia résztvevőinek egyetértésével és támogatásával, 2017 januárjára három jövőképeket alkottak meg, melyeket különféle antropozófus közösségekben megbeszélték és tovább formálták. Ez, 2017. áprilisára, a következő formában kristályosodott ki:

  1. Jövőkép: A Goetheaumnak, mint a Szellemtudományi Főiskolának, egy tudatszintet és egy életet célzó aspektust is magában kell foglalnia. Ez azt jelenti, hogy az úgynevezett életterületek, amelyek tevékenységére vonatkozó kutatások itt zajlanak, tulajdonképpen felfoghatók a Szekciók területeiként is. Mindkét aspektus elérése érdekében az Általános Antropozófiai Társaságot élettel kell telíteni. Ily módon a Társaság egy membrán szerepét játssza, amelyen keresztül az, ami valóban emberi, fejleszthető és elmélyíthető eljuthat a világba. Az Általános Antropozófiai Társaság így egyre inkább a társadalom egészének képviselőjeként lehet majd látható és megtapasztalható.
  2. Jövőkép: A Goetheanum Vezetőségének következetesebben és nagyobb elkötelezettséggel kell eljárnia a Főiskola és a Szekciók vezetésében. Ez azt jelenti, hogy a megállapodások és feladatok, valamint a munka értékelése tekintetében következetesebbnek kell lenni. Ennek köszönhetően mélyebb kollegialitás jöhet létre, és a Szellemtudományi Főiskola is egy saját szellemi összefüggésben tudja kifejezni magát.
  3. Jövőkép: A Goetheanum, mint a Szellemtudományi Főiskola, jelenlegi pénzügyi helyzete jól kifejezi az életfolyamatokat, és a szükségszerű halálfolyamatokat is. A Goetheanum pénzügyeit olyan módon kell átdolgozni, hogy egy egészséges fenntarthatóság valósuljon meg. Különösen a színpad, az épület és a művészeti gyűjtemény kezelését kell gondosan megvizsgálni.

A mai napig ennek az új jövőképnek a kialakításán dolgozik a Társaság vezetősége, egy olyan folyamatban, melybe igyekeznek a lehető legjobban bevonni a világtársaság valamennyi tagját.

Persze egy ilyen folyamat mindig felszínre hoz ellentéteket és más véleményeket is. Ennek nyomán a 2018. évi közgyűlésen annyira felerősödtek a nyitással szemben álló, konzervatív hangok, hogy a nyitási folyamat két kezdeményezőjét, akik már hosszú ideje a vezetőség tagjaiként működtek, a közgyűlés nem erősítette meg a vezetőségi tagságában, így a továbbiakban nem tudnak ezen a projekten dolgozni. De az antropozófia tovább él, és a fejlődési folyamatok tovább zajlanak és nem csak abban a 42.000 emberben, akik a világon működő 50 országos Antropozófiai Társaságban tagok, hanem azokban is, akik a közel 20.000 különféle antropozófiai közösségben, otthonban, vállalkozásban élnek és dolgoznak, és életük, tevékenységük alapját az antropozófia jelenti.