"Krisztus nem csupán az, akire az ember feltekint, akinél mintegy vigaszt talál, hanem a nagy előkép, akit utánozni kell, ahogy a halált legyőzi."
Rudolf Steiner
Belépés - Regisztráció
<< Vissza

A beavatásról - örökkévalóság és pillanat - a szellem fénye és az élet sötétsége

8 előadás, 1912. aug. 25–31., München

Rudolf Steiner, 1912 (GA 138)

TARTALOM:
Steiner harmadik misztériumdrámájának (A küszöb őre) témájával kapcsolatos előadások. – A beavatás és a beavatott. A küszöb őre egyes összefüggései. A beavatás és a halál rejtélye. A beavatási út az egyes személyek számára. A gondolkodás megtisztító ereje.


FEJEZETEK:

1. A müncheni ünnepségek jelentősége

[Az Eleusziszi misztérium Edouard Schurétól lehetővé teszi a beavatási alapelv megismerését. Az emberi lelkekbe egyidejűleg akarnak belépni a spirituális élet erői, melyek megóvnak azzal szemben, amit a jövő fog megkövetelni. Herman Grimm megjegyzése: minél mélyebbre hatolunk az emberiség fejlődésének múltjába, az ember annál inkább hozzákapcsolódik az érzékek feletti világhoz. A misztériumjátékban egy görög, amikor kimondták a nevét, elképzeléseket érzett. Démétér: az értelmi világhoz kapcsolódik - emberi szellem. Perszephoné: földi fájdalmak és földi örömök - lelkiség. Dionüszosz: a lelkiség harmonizációja a szellemiséggel. A görög lelkekhez ez nagyon közel állt - a makrokozmoszban is hatással volt. Az emberek még manapság is ilyen tartalmat akarnak érezni. Ebből keletkezik a termékenység és a hatékonyság az élet számára. Köszönet azoknak a színészeknek, akik misztériumjátékokkal érik el az általános emberi kultúra spirituális értékeit. Köszönet Dr. Ungernek az előadásáért. Az igazságossághoz való kötődés érzete áldást hoz az okkult mozgalmakra. Aki igazságos, az egyben toleráns is.]

2. A beavatottak fénye - Jézus Krisztus

[Az örökkévalóság elképzelésével állnak kapcsolatban az emberi törekvések legnagyobb céljai, majd pedig az örökkévalóság keresésének pillanatával. Goethe Faustja az akarta, hogy a pillanat örökkévalósággá váljon. A szellemi fény kivezeti az embert az eleven sötétségből. Akasha-krónikája tartalmazza az atlanti bölcsesség elhangzását. A beavatottak a szellemi fényből azt adják az emberiségnek, amire annak bizonyos életszakaszaiban szüksége van. Érezhető a fizikai és az éteri test közötti kapcsolat. A fizikai orgánumokhoz kötődő éteri orgánumok elvezetnek az érzékek feletti világokba. A vallás a beavatottakból fakad. A beavatási és misztériumi helyszínek impulzusokkal szolgálnak az élet számára. A beavatáshoz vezető úton a személyiségek saját megtestesülésükben ismerkednek. Jézus Krisztus a beavatáson nem mint beavatott ment keresztül, a három földi életben megmaradt a fizikai testben. Amit a világnak adott, azt saját fizikai testén keresztül adta oda. Ez a beavatási impulzus érthető az egyszerű tudat számára is. Ez a különbség közötte és más vallások megalapítói között.]

3. A küszöb őrzője

[Az embernek az érzéki létből származó elképzeléseit meg kell változtatnia, hogy eljusson az érzékek feletti világ eszményeihez. Az érzéki létben a természetes és a morális rendnek egymás mellett kell lennie; az érzékek feletti világokban mindkét rend egymással kölcsönösen összekapcsolódik. Az ember az érzékek feletti világokban eljut azokhoz a lényekhez, melyek mindazt tökéletes formában tartalmazzák, amivel ő maga nem rendelkezik vagy csak a tökéletlen formával bír. Ez a tulajdonképpeni tökéletesség szándékához vezet. Az érzékek feletti világban a „szép” fogalma egybekapcsolódik az „igazi” fogalmával, míg az „illetlen” fogalma a „hazug” fogalommal. A morális és esztétikus fogalmak kölcsönösen egybekapcsolódnak. Az érzékek feletti világban lehetnek olyan lények, akik szépnek és ragyogónak, jónak vagy gonosznak mutatkoznak. Csak aki saját gondolatai által csiszolja önmagát, az ismeri ezeket a lényeket. Azok a minőségek, melyekkel az érzékek feletti világokat figyeljük, azt feltételezik, hogy számunkra ezek a lények megmutatkoznak. Fennáll az önámítás veszélye. Aki mindent félretesz, amit önmagáról tud, az eljut a küszöb őrzőjéhez, aki a felkészületlen embert megóvja az érzékek feletti világtól.]

4. A beavatás első lépései

[A szellemvilágokba történő belépés tapasztalatai azokat a tapasztalatokat érintik, melyek egy másik közegben a halál és az újjászületés között zajlanak le. Azt, amiről az érzéki létben beszélhetünk, nem vihetjük magunkkal a szellemvilágba. Az érzéki létből eredő tudásra valami fontos dolog tapad, amelyből a küszöb átlépésekor megmarad az érzékek feletti emlék. A léleknek van ereje megőrizni az elmúlt lét emlékét. A beavatás első lépésében belenövünk a gondolatokkal átszőtt elementáris világba. Ebbe a világba csak az lép be, aki önmagát morálisan és intellektuálisan is erősíteni fogja. Az elementáris test az érzékek feletti észlelés számára újjáéled, egyre többször kerül átélésre az asztrális testben. Lelkileg kerül átélésre a magány fokozott érzése. A fizikai testre kívülről tekintünk rá. Érezzük az érzékek feletti érzések és érzelmek duzzadó és lohadó hullámait. Feladat: önzetlenül megtenni azt, ami önmagunkban megtalálható.]

5. A beavatás további lépései

[Az érzéki létben különbséget teszünk a természetes folyamatok és azon lények között, akik abban élnek. A szellemvilágban nincs jelen ilyen kettősség, ott csak lények vannak. A határvonal átlépésekor morális-intellektuális érzéssel rendelkezünk. Azzal, amivel morálisan nem értünk egyet, sötétnek érezzük, míg az elégedettséget fénynek érezzük. A szellemvilágba való belépés különféle lehet és függ a karmától. Az ember egyre intenzívebben él együtt a magasabb hierarchiák lényeivel. Az érzékek feletti élményék árnyképeket vetnek a versekre csakúgy, mint Krisna kijelentései a Bhagavad-Gítára. Aki tudatosan eljut a magasabb világokba, érzi, hogy azokban feloldódik. Az idő fogalmai eltűnnek. Vágy az örökkévalóság átélésére - luciferi közreműködés a múlandóságban és az ideiglenességben. A beavatás közvetkező lépése: visszaemlékezés a saját tulajdon fizikai formára. Saját meghasonlott lényünk érzete és belépés a magasabb szellemvilágba. Az igazság átélése minden beavatáskor. Örökkévalóság és halhatatlanság és azok egyesülése Krisztus alapelvével.]

6. Lucifer és Ahrimán az érzékfeletti világban

[Az érzékfeletti világokba vezető út minden lélek számára egyénileg történik. A misztériumjátékok rámutatnak a beavatáshoz vezető első lépések aspektusaira. A teozófusnak látnia kell mindazt, ami az érzékfeletti világokból megjelenik az érzéki lét tudományos metódusaiban. Megjegyzés Deinhard Az ember misztériumáról. Lucifer arra törekszik, hogy az érzékek feletti világokban az örökkévalóság és a megnyilatkozás a lényeges dolgokra vonatkozzék. Ahrimán segít a léleknek elhordania az érzéki világban átélt dolgokat az érzékek feletti világokba, majd onnan vissza az örökkévalóság egy pillanatába. Az, ami Lucifertől és Ahrimántól ered, jó vagy rossz aszerint, hogy az embernek milyen kapcsolata van az effajta közreműködéssel. A halál és az újjászületés megköveteli az embertől, hogy kiegyenlítse mindazt, amit az érzéki létben a szimpátia és az antipátia létrehozott. Az érzéki létben szükségünk van a lelki életre, mely egyáltalán nem érvényes az érzékek feletti világokra; a világ átfogó értelmezéséhez szintén rendelkeznünk kell az érzékfeletti világból származó szellemi fénnyel.]

7. Tekintet. Buddha és Krisztus

[Az érzéki létben a szemlélődés után a felfogás következik, míg az érzékek feletti világban a felfogást megelőzi a nézés. A beavatás minden egyes lépésénél az embernek meg kell szabadulnia a világgal való kapcsolattól, mely a fizikai test révén keletkezik. Amíg az emberre befolyással van a szimpátia, az antipátia vagy az előítélet, addig nem hatol be a magasabb világokba. Krisztus előtt a nemzetek saját fajuk beavatottjai felé fordultak, Krisztus idejében ahhoz fordultak, aki egyetlen néphez sem tartozott. Thomasius a Küszöb őrzője című műben egyfajta kifinomult gondolkodásmódra mutat rá, mely a pillanattól elvezet az örökkévalósághoz. Az érzéki léttől a szellemi léthez való előrelépéssel a beavatás közvetlen átélésre kerül az elementáris testben. Buddha individualitása a földi léttől a szellemi léthez vezet. A 20. században az ember érzékfeletti életében átélhető lesz a visszatérő Krisztus. Amíg azok az emberek lesznek túlsúlyban, akik meg akarják ismerni az érzékfeletti világot, a világ szellemi fénye nem halványul el. Korunknak szüksége van spirituális mozgalmakra.]

8. Szellemtudomány mint válaszadás a szellemi élet szükségleteire (külön előadás)

[A teozófiai mozgalmakkal az történik, amit a szellemi erők korunktól megkövetelnek. Jelenleg a kutató lelkek választ követelnek azokra a rejtélyekre, melyek az élet praktikus érdekeinek nyomása alatt jöttek létre; így van ez W. Rathenau A kor kritikájához című könyvében is. Herman Grimm a kor szükségleteit akarta ábrázolni. Michelangelo esetében ez sikerült neki, ám Raffaellonál kudarcot vallott, mivel „hajótörést szenvedett” az újra testet öltő lelki individualitások fogalom meghatározása során (Illés - Keresztelő Szent János - Raffaello - Novalis). Goethe az érzékfeletti alapján világította meg Raffaello alakját. Burdach vélekedése Goethe gondolkodásmódjáról és Mózes alakjáról. A spirituális hatalmasságok a kor folyamán mint reális erők működnek közre. Goethe Wilhelm Meistere, korunk beavatásának és szellemi életének kettős kapuja. Krisztus titokzatossága mint a világok fejlődésének hatalma. A szellemtudomány azt nyújtja, amire a kornak szüksége van. A Humboldt testvérek felelete a szellemi kérdésekre: E. Schuré L’Evolution divine című műve választ ad arra a kérdésre, hogy milyennek kell lennie a szellemtudománynak.]

Jegyzetek

Fordította Ladányi Lóránd
Lektorálta dr. Kássa László


Kapcsolat   |    Adatkezelés   |    Impresszum