"A rózsakeresztes felfogás szerint csak az a tudás számít, mely által hatásosan tudunk beavatkozni az életbe."
Rudolf Steiner
Belépés - Regisztráció
<< Vissza



Négy misztériumdráma (54)

10. kép

Ugyanaz a szoba, mint a kilencedik képben. Először Johannes egyedül van a színen, meditál.

Johannes:

„Eljött az óra, amikor a létét
Az ősi szent bölcsesség
Szolgálatának szenteli.
Talán az álom megnyilatkozása
Megengedi, hogy szellememben
Sejtésszerűen ott legyek vele.”
Ilyen szavakkal szólott az az asszony,
Akit szellemi képben látok én most.
Erőt ad, érzem, ha rágondolok.
Mivel hat rám e kép?
Mi az, mi hozzáláncol, hogyha nézem?
Egészen biztos: nem a kép maga
Keltette fel az érdeklődést bennem,
Mert hogyha az érzéki létben
Kerülne mint kép énelébem,
Úgy tartalmatlannak találnám.
Mi szól belőle hozzám?
(A távolból „a másik Philia” hangja)

A másik Philia:

Saját lényednek
Elvarázsoltsága.

Johannes:

S az éber álmodás
Feltárja a léleknek
A saját lényének
Elvarázsoltságát.

(Mialatt Johannes e sorokat mondja, odajön hozzá „a másik Philia”.)

Johannes:

Te rejtélyes varázs-szellem, ki vagy te?
A lelkemnek igaz tanácsot adtál
De egyben megcsaltál magad felöl.

A másik Philia:

Johannes, lényednek kettős alakját
Saját magadból alkottad te meg,
És addig körülötted én is
Árnyként bolyonghatok csak,
Míg azt az árnyat nem váltod magad meg,
Amelynek elvarázsolt életét
A te vétked teremti meg.

Johannes:

Harmadszor mondod ezt nekem;
Meg akarom szavad fogadni;
Te csak mutasd az útját.

A másik Philia:

Johannes, a szellemi fényben élve
Kutasd ki azt, hogy éned
Mit őrzött meg magában.
Saját fényéből ad majd fényt neked,
S akkor te magad is
Megláthatod magadban,
Hogy később majd az életed során
Hogyan töröld el ezt a vétket,

Johannes:

Hogyan kutassam, szellemfényben élve,
Mit őrzött meg magában énem?

A másik Philia:

Mi akkor vagy magad számára.
Mikor gondolkozol, add azt nekem;
Veszítsd el bennem önmagad,
De csak rövid időre;
S ezt úgy csináld, hogy önmagád számára
Ne válj eközben mássá.

Johannes:

Hogy adjam át magam neked, amíg
Igaz mivoltodban nem láttalak?

A másik Philia:

Benned vagyok lelkednek tagjaként;
A szeretet-erő maga
Vagyok tebenned;
Szíved reménye, mely feltámad benned,
A régmúlt földi életek gyümölcsei,
Amelyek létedben mind benne vannak;
Nézd őket általam, - érezz meg engem
És nézd saját magad
Benned lévő erőimen keresztül.
Kutasd ki, hogy ki az a lény.
Akit látásod képszerűen,
Anélkül, hogy részt vettél volna benne.
Számodra megteremtett*
(„A másik Philia” eltűnik.)

Johannes:

Rejtélyes szellem, érezlek magamban;
De nem láthatlak már. Hol élsz te bennem?
(Mintha „a másik Philia” távoli kiáltása hangzana)

A másik Philia:

Saját lényednek
Elvarázsolt léte…

Johannes:

Saját lényednek
Elvarázsolt léte…
Saját lényemnek elvarázsolt léte
Kutasd ki nékem, hogy ki az a lény,
Akit látásom képszerűen,
Anélkül, hogy részt vettem volna benne,
Számomra megteremtett.

-

Hová ragad e szavak ereje?
Egy szellem-csillag ott a lélek partján -
Ragyog, - közeledik - szellem-alakként;
Amint közeledik, mind fényesebb lesz;
Formák alakulnak ki; - olyanok,
Mint az eleven és tevékeny lények; -
Egy ifjú neophita, - áldozati láng,
A legfőbb áldozó bölcs szigorú parancsa,
Hogy értelemszerűen mondja el,
Amit a lángok hírül adnak.

-

Ez ifjú neophitát
Keresi az az asszony,
Akit látásom képszerűen,
Anélkül, hogy részt vettem volna benne,
Számomra megteremtett.

(Mária, mint Johannes gondolatában megjelenő alak.)

Mária:

Ki gondolt rád az áldozati láng előtt?
Ki érzett meg téged
A szent hely közelében?

-

Johannes, ha szellemi árnyadat
Ki akarod ragadni
A lelkek elvarázsolt világából,
Olyan céloknak élj, amelyek
Belőle fénylenek feléd;
A nyom, melyen kutatsz, vezetni fog,
Előbb azonban
Valóban meg kell hogy találd.
Majd megmutatja néked
Az asszony ott a templom közelében,
Ha gondolatodban erősen él;
Árnyszellemek közt, elvarázsoltságban
A másik árny felé törekszik,
Amely teáltalad
Rossz szolgálatokat tesz
A gonosz szellemeknek.
(Megjelenik Johannes Ifjúságának Szelleme.)

Johannes Ifjúságának Szelleme:

Veled örökre összekapcsolódom,
Ha szeretettel ápolod
Azon erőket, melyeket megőrzött
Számomra híven az idők ölében
Abból a régi korból
Az ifjú neophita.
Akit a lelked egykor
Úgy keresett a templom közelében.
De azt a szellemet is meg kell látnod
Igaz valóságában.
Akinek oldalán most megjelentem.

Mária:

Azon világokban, melyekben
Az igazság világit,
Oly lényként nem található meg Mária,
Mint amilyennek te akartad látni.
Komoly, szent fogadalmam,
Amely erőt sugároz,
Számodra meg kell tartsa, mit kivívtál.
Majd megtalálsz világos fénymezőkön,
Hol a sugárzó szépség
Teremt életerőket.
Keress világok mélységében,
Ahol az emberlelkek
Az isteni érzéseket
Oly szeretettel akarják kivívni,
Amely az Ént meglátja
A világmindenségben.
(Mária utolsó mondatánál megjelenik Lucifer.)

Lucifer:

Hassatok kényszerítő erők,
Elemi szellemek érezzétek
Mesteretek erőit;
Készítsetek utat,
Mely a földi terekről
Lucifer honába elvezeti
Azt, mi után vágyom,
Ami azt teszi csak,
Amit én akarok.
(Megjelenik Benedictus.)

Benedictus:

Most Mária komoly, szent fogadalma
Sugároz gyógyító erőt lelkébe.
Bár értékelni fog,
De nem lesz a tiéd.

Lucifer:

Én felveszem a harcot.

Benedictus:

S harcolva szolgálsz majd az Isteneknek.

(A függöny legördül)

  Hiba és javítás beküldése... Megjelölés olvasottként