"A mechanizáció nem tartóztatható fel, ... a kultúra arimanizálódást igényel. De mellé kell állítani azt, ami az ember bensejéből fakad, és ami az imaginációban, inspirációban és intuícióban ismét bölcsességet, szépséget és erőt hoz létre. "
Rudolf Steiner
Belépés - Regisztráció
<< Vissza

A karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálata III.

Az antropozófiai mozgalom karmikus összefüggései

11 előadás, 1924. júl. 1. – aug. 8., Dornach

Rudolf Steiner, 1924 (GA 237)

TARTALOM:
Az antropozófiai mozgalomhoz kapcsolódó lelkek két csoportja. Az érzékfeletti Michael-iskola a XV. században. Michael és Ahrimán harca. A kozmikus intelligencia az emberbe kerül. Az intellektust spiritualizálnunk kell, fej-emberből szív-emberré kell változnunk. Korunk kaotikussága és nagy feladatai.


FEJEZETEK:

4. - Dornach, 1924. július 8.

[Az antropozófiai mozgalomban a lelkek két csoportját kell megkülönböztetnünk: az egyiknek inkább bensőséges szívbéli igénye, hogy Krisztust állítsa a középpontba; a másik a kozmológiából, a Föld és az emberiség történetéből akarja megismerni. Ennek a csoportosulásnak a feltételei egészen az antlantiszi jóshelyek korához nyúlnak vissza. Különösen az az inkarnáció fontos, amely az első Krisztus utáni századokra esik. Az egyik csoport belefáradt már a pogányságba és lelke Krisztusért lángolt; a lelkek másik csoportjának kevesebb földi megtestesülése volt, betöltötte még a régi pogányság hatalmas impulzusa és Krisztust inkább, az érzülettel áthatott intellektussal vette fel. A meginduló XIX. század hatalmas imaginációjának halál utáni átéléséből az első csoport a kozmológia megismerésének a vágyát hozta magával, a másik elsősorban az akaratába vette fel az impulzusokat, minthogyha egy elhatározására emlékezne. ]

5. - Dornach, 1924. július 11.

[A két csoport lelkiállapotában az volt közös az első keresztény századokban, hogy halványan, de mégis átélték a természet aurikus mozgásait, és a világos szellemiség beáramlását elalvásuk és felébredésük között. A természeti lét ártatlanságának átérzéséhez az V. VI. században hozzájárult, hogy elgondolkodtak az emberi lélekben jót és rosszat kiváltó erők mélységén, különösen a keleti beállítottságú emberek (bulgárok, eretnekek). Olyan kor következik, amelyben kialszik a növények és állatok fölött sziporkázó fényesség látása, elnémul e szellemiség suttogása, de mint ismert dologról beszélhetnek még, róla; azután eljön az a kor, amelyet az élő Ige alkonyának neveznek. Ehhez kapcsolódik a vallásmagyarázat létrejötte, és a mise exotérikusá válása. A VII. és a XX. század között a szellemi világban élő lelkek alaphangulata, hogy Krisztus lényét nem ismerik már meg, a kultuszt sem értik: erőnek kell létrejönnie a Földön, hogy a lelkek felvehessék Krisztust.]

6. - Dornach, 1924. július 13.

[Az első keresztény századokban a megismerés magasrendű intézményei léteznek, mint a misztériumok kései utódai. Itt nem természeti törvényekről beszéltek, hanem Natura istennő teremtő erejéről. A VII. VIII. században azután eltűnik a szellemi világgal való halvány élő kapcsolat, de ennek az összefüggésnek némi tudata bemenekült még egyes tanítások helyére, ezeknek az impulzáló működése csak a XII. XIII. században ér véget. Az elemek életéről, a bolygók mozgásáról, a kozmikus-óceánról, az Én titkairól még, a XV. XVI. század fordulójáig tanították az ismereteket. A chartresi, clunyi iskola. Ilyen tanításokkal még az orleansi egyetemen is foglalkoztak a XIII. század vége felé. Platonikusok és arisztotelikusok. A XIII. század elején az ideák fontos kicserélése a szellemi világban, hogy új spiritualitást hozzanak létre a Földön. Ennek következménye a fent és a lent tartózkodó lelkek csodálatos összhangja. Az igazi rózsakeresztesség ebbe a szellemi atmoszférába tudott belehatni.]

7. - Dornach, 1924. július 28.

[Az embert az akarat szabadságához az vezeti el, hogy a személyes ember az intelligenciával bánik. A kozmikus intelligencia leáramlik az égből a Földre az első keresztény századokban egészen a VIII., IX. századig. A skolasztika az ember küzdelme a leáramló intelligencia megértéséért. Ebbe illeszkedhet a tudati lélek. A rózsakeresztes bölcsesség abból állt, hogy némileg megértették ezeket a vonatkozásokat. Mihály összegyűjti a Nap-régiójában azokat a lelkeket, akik a XV. század elején egyesülnek az érzékfeletti Mihály-iskolában. Ettől fogva az emberi lélek saját intelligenciája révén kell a Mihálynak megfelelő szellemiséget kialakítani, míg a XIX. század végén elkezdődik Mihály új korszaka a Földön. A XV század elejétől egészen máig tartó nagy krízis Ahrimannak Mihály ellen vívott harca, Ahriman a régebbi kozmikus intelligenciát teljesen földivé akarja változtatni. A kozmikus intelligencia bevezetését az ember ideg-érzékszervrendszerébe a szellemi világból kozmikus viharként élik át. Ez legutóbb az atlantiszi korban volt így, mikor a kozmikus intelligencia birtokba vette az ember szívét, de kozmikus maradt. Most a fej-embernek az intellektus spiritualizálása révén újra szív-emberré kell válnia.]

8. - Dornach, 1924. augusztus 1.

[Mihály utolsó előtti uralkodása, kozmopolita jellege és célja: az ember a bűnbeesés ellenére mégis feljuthat az istenséghez. A VIII. vagy IX. század óta az intelligencia kormányzása Mihály kezéből átment az emberek kezébe. A skolasztikusok harca a mohamedán arisztotelizmus utániak ellen. A régi misztériumok alapvető jellegének — különösen az eredendő bűnnek— hangsúlyozása az érzékfeletti iskolában, és egy új misztériumra való utalás, amely az ember teljes intelligenciájával számol. Nagy Sándor korának régi misztériumaiban csüggedő atmoszféra volt jelen, az abban az érzésben fejeződött ki, hogy az ember „képtelen”! Ez a nagy megpróbáltatás kora. Mihály szava: az embernek el kell jutnia a Földön az isteni bűntelen alakban való megragadásához. Korunkban az intelligencia az emberek tulajdona lehet, ennek különleges árnyalata annak a megérzése, hogy az embereknek meg kell menteniük magukat Ahriman céljától, aki saját lényének megszállottaivá akarja őket tenni. Az antropozófusok feladata az, hogy megérezzék, hogy a kozmoszban ma Ahrimannak Michael ellen vívott küzdelme zajlik. Michael érzékfeletti tanításának földi vetülete Raymundus de Sabundaban. Michael-impulzus a természet könyvének az olvasása is – nem csak a kinyilatkoztatás könyvének olvasása.]

9. - Dornach, 1924. augusztus 3.

[Michael erői az egész emberre hatnak, és ez által erősen belehatnak a fizikai karmába is. A nagy krízis kora. Michael impulzusainak döntő jellege. A szellemiség elő készül rá, hogy fajteremtővé váljék. A sors intimebb összefüggéseinek megfigyelése; beleérnek a hierarchiák legközelebbi birodalmába. Mialatt itt létrejön a Michael közösség, kettéválik az angyalok birodalma. A Michael-i értelemben való előretörés azt jelenti, hogy a hordozó antropozófus erők irányában haladnak, és ettől semmilyen szempont sem térít el. A korunkban mindenüvé szétszóródott intellektualizmus intellektualizmus az ahrimani hatalmak szellemi tápláléka. Egyre nagyobb lehetőségek nyílnak arra, hogy Ahriman beavatkozzék civilizációnkba. Inkorporálódásához a tudat elhomályosodása és elterelődése ad alkalmat. Ez a nagy döntések kora.]

10. - Dornach, 1924. augusztus 4.

[A szellemiség karmikus impulzusa azt foglalja össze, amit a lélek, a földi testbe való leszállása előtt a leírt módon átél. Az antropozófusnak szüksége van a lelki élet belső kezdeményezésére, és figyelembe kell vennie az előfeltételeket és ellentétes képeket. A kezdeményezést aláássák vagy megtévesztik a materialista intellektus irogatásai és beszédei. Általános félelem az élettől. A materializmus csak a fizikai életre igaz. A spiritualitáshoz el nem jutó emberek megrendítő karmája. A Micheli-erő kialakítja az arckifejezést, formálja az embert; ez fogja megmutatni a materializmus területén tartózkodóknak, hogy a szellem teremt: látniuk kell majd. Ahriman arra törekszik, hogy az emberi testek átmeneti áthatásával működjék a lelkekben.]

11. - Dornach, 1924. augusztus 8.

[A személyes halhatatlanság csak azóta igaz, amióta a tudati lélek lassan és fokozatosan beköltözött az emberiségbe. A Nap-intelligencia együttműködése a bolygó-intelligenciákkal. A IX. században azután — a kozmikus intelligenciának az emberek közé való leereszkedésével — elváltak a világ addig összetartozó hatalmai; Michael Nap-intelligenciája ellentétbe kerül a bolygók intelligenciáival. Ebben áll benne a 869.-i egyetemes zsinat, mint a szellemi világ iszonyú történésének a jele: az emberi lelkeket vezető angyalok szétválása és az emberi karmába ez által belekerült rendezetlenség; ez okozza az újabb történelem kaotikusságát. Michael földi uralomra jutásával, a hozzá csatlakozók erőt kapnak a karma rendezéséhez.]

Fordította Szilágyi Jenőné
Lektorálta Kézdi Anna