GA6 – Goethe világszemlélete

Utószó az új kiadáshoz (1918)

 

Miután ez az írás megjelent, bírálói azt mondták róla, hogy nem Goethe „világnézetéről”, hanem csak „természetszemléletéről” ad képet. Nem gondolom, hogy ez a bírálat jogos szempont alapján keletkezett, habár külsőleg szemlélve a könyvben szinte kizárólag Goethe természeti ideáiról van szó. Mert azt hiszem, fejtegetéseim során kimutattam, hogy ezek a természeti ideák a világ jelenségeinek egy bizonyos, egészen határozott szemléleti módján alapulnak. S úgy vélem, írásomban jeleztem, hogy egy bizonyos nézőpont érvényesítése a természeti jelenségekkel szemben, ahogyan Goethe tette, bizonyos meghatározott nézetekhez vezethet a pszichológiai, történelmi, és további világjelenségekre vonatkozóan is.

Ami Goethe természetszemléletében egy bizonyos területen kifejeződik, az éppen egy világnézet, és nem puszta természetszemlélet, ami olyan személyiségé is lehetne, akinek gondolatai egy tágabb világképre vonatkozólag jelentéktelenek. Másrészt pedig úgy gondoltam, hogy ebben a könyvben semmi mást nem kell ábrázolnom, csak ami elmondható közvetlen összefüggésben azzal a területtel, amelyet Goethe a maga világnézetének egész terjedelméből kiválasztott és kidolgozott. Azt a világképet, ami Goethe költői műveiben, művészettörténeti eszméiben stb., megnyilatkozik, természetesen nagyon is lehetséges megrajzolni, és ez kétségtelenül a legnagyobb érdeklődésre tarthat számot. Aki ennek az írásnak a vonalvezetését megfigyeli, az nem fog ilyen világképet keresni benne, hanem felismeri: feladatomul azt tűztem ki, hogy a goethei világképnek azt a részét rajzoljam meg, amelyre vonatkozólag saját írásaiban fejtegetések találhatók, melyek hézagmentesen következnek egymásból. Azonkívül a legkülönbözőbb helyeken utaltam arra, hol vannak azok a pontok, ahol Goethe világképének ebben a hézagmentes kidolgozásában – amely a természet bizonyos területein sikerült neki – megakadt. Goethe nézetei a világról és az életről a legátfogóbb körben nyilatkoznak meg. Ezeknek a nézeteknek eredeti, saját világnézetéből való kibontakozása azonban a természeti jelenségek területével foglalkozó műveken kívül eső műveiben nem ugyanannyira szemléletes. A többi területen az válik láthatóvá, amit Goethe lelkének a világ számára kell megnyilatkoztatnia; természeti ideáinak a területén az látható, hogy miként hódít meg magának szellemének fő jellemvonásánál fogva, lépésről lépésre haladva, egy bizonyos határig egy bizonyos világnézetet. Éppen azáltal, hogy Goethe gondolati munkájának a megrajzolásában nem megyünk tovább, csak annak a kifejtéséig, ami őbenne magában világnézetének gondolatilag lezárt darabjává alakult, fényt derítünk az életművében egyébként megnyilatkozó sajátságos színezetre is. Ezért nem akartam a Goethe életművének egészéből adódó világképet lefesteni, hanem csak azt a részt, amely belőle magából olyan formában kerül napvilágra, ahogyan az ember gondolati úton juttat kifejezésre egy világnézetet. Ha még oly nagy személyiségtől származnak is bizonyos nézetek, ez még nem jelenti azt, hogy ezek a nézetek egy összefüggően átgondolt világnézeti kép részei. Ám Goethe természeti ideái egy világnézeti kép ilyen, önmagában lezárt darabját jelentik, s amennyiben megvilágítják a természeti jelenségeket, nem egy puszta természetszemléletet képviselnek, hanem egy világnézet részei.

*

 

Azon nem csodálkozom, hogy azt is szememre vetették e könyvvel kapcsolatban, hogy megjelenése óta megváltoztattam nézeteimet, miután nem ismeretlenek előttem a feltevések, amelyektől vezettetve így ítélkeznek. A „Rätsel der Philosophie” első kötetének előszavában, és a „Das Reich”[1] című folyóiratban megjelent tanulmányomban szóltam erről az ellentmondások utáni kutatásról írásaimban. Az ilyen keresés csak azoknál az ítélkezőknél lehetséges, akik teljesen félreismerik azt, hogy világnézetemnek éppenséggel hogyan kell eljárnia, ha az élet különböző területeit akarja megfigyelni. Itt nem akarok általánosságban ezzel a kérdéssel még egyszer foglalkozni, csak röviden akarok néhány dolgot megjegyezni erre a Goethe-könyvre vonatkozólag. Én magam az antropozófiai orientáltságú szellemtudományt – amelyet írásaimban tizenhat éve ábrázolok – az ember számára megközelíthető szellemi világtartalom megismerési módjának tartom, amelyhez el kell jutnia annak, aki a goethei természeti ideákat mint számára megfelelőket, lelkében életre keltette, és innen kiindulva törekszik megismerési élményekre a világ szellemi területéről. Az a véleményem, hogy ez a szellemtudomány előfeltételezi a goethei természettudománynak megfelelő természettudományt. Nem csak azt gondolom, hogy az általam ábrázolt szellemtudomány nem mond ellent ennek a természettudománynak, mert hiszen tudom, nem sokat mond, ha a különböző vélekedések között éppen csak logikai ellentmondás nincs. Ettől a valóságban még teljesen összeférhetetlenek is lehetnek. Hanem belátni vélem, hogy ha Goethének a természet területére vonatkozó ideáit valóban átéljük, akkor ezek szükségszerűen elvezetnek az általam kifejtett antropozófiai ismeretekhez, feltéve, hogy – amit Goethe még nem tett meg – a természet területén átélt élményeket a szellemi területen átélhető élményekhez vezetjük át. Hogy az utóbbi élmények milyen jellegűek, annak a leírása szellemtudományos műveimben megtalálható. Ezért ennek a könyvnek lényegi tartalmát – amelyet először 1897-ben adtam ki a goethei világnézet bemutatásaként -, szellemtudományos írásaim kiadása után, most is újra kinyomattam. Valamennyi benne kifejtett gondolatot ma is változatlanul érvényesnek találom. Csak egyes helyeken vittem végbe változtatásokat, de ezek nem a gondolatok irányára, hanem csak az egyes fejtegetések stílusára terjednek ki. És hogy az ember húsz év után ezt vagy azt másképpen kíván stilizálni egy könyvben, az végül is érthető lehet. Ami az új kiadásban más, mint az előzőben, az kiegészítése és nem megváltoztatása a tartalomnak. Az a véleményem, hogy aki a szellemtudományhoz természettudományos alapot keres, megtalálja a goethei világnézetben. Ezért úgy látom, hogy a Goethe világnézetéről szóló írás annak is fontos lehet, aki az antropozófiai orientáltságú szellemtudománnyal akar foglalkozni. Írásom azonban Goethe világnézetét teljesen külön, a tulajdonképpeni szellemtudományra való vonatkozás nélkül akarja szemlélni. (Néhány dolgot abból, amit sajátos szellemtudományi szempontból Goethéről mondani lehet, megtalálnak „Goethe Faustja és a Mese a zöld kígyóról” című írásomban.)



[1]    Die Geisteswissenschaft als Anthroposophie und die zeitgenössische Erkenntnistheorie, Das Reich, 2. évfolyam, 2. könyv.