"A mechanizáció nem tartóztatható fel, ... a kultúra arimanizálódást igényel. De mellé kell állítani azt, ami az ember bensejéből fakad, és ami az imaginációban, inspirációban és intuícióban ismét bölcsességet, szépséget és erőt hoz létre. "
Rudolf Steiner
Belépés - Regisztráció

<< Vissza

Megemlékezés Ita Wegman halálának 75. évfordulója alkalmábólDJ 2018.02.05.

2018.03.04. (vasárnap) 16:00 - 20:00,   Rudolf Steiner Ház - Pecsét terem

előadás, nyilvános

 Előadók: Almási Katalin és Dániel János Tamás

Közreműködik: Vidákovich Emese – euritmia

„Működni, ahogy a szellemi kötelesség parancsolja…”

Előadásunkban Ita Wegman életének (1876 – 1943) a Rudolf Steiner halálát követő időszakából emelünk ki néhány fontos vonást, eseményt, hogy megpróbáljuk érzékeltetni, hogyan igyekezett a huszadik század megpróbáltatásai között is hűnek maradni a szellemi világhoz és Mihályhoz az a tanítvány, akit Rudolf Steiner olyan magas szintű, okkult iskolázásban részesített, és akivel az emberiség fejlődése érdekében végzett, több inkarnáción átívelő közös munkálkodás köti össze.

Rudolf Steiner halála után Ita Wegman megkérdőjelezhetetlen, szent feladatának tekintette, hogy a Tanítójától kapott szellemi tudást és útmutatásokat hűen megőrizze, gondozza, és azokat az arra nyitott szíveknek továbbadja. Elszántan küzdött a Karácsonyi Ülés szándékaival összhangban lévő szellemi impulzusok megvalósításáért, az éppen csak létrejött Orvosi Szekció élettel való megtöltéséért, a Klasse-órák elevenen tartásáért.

Éber figyelemmel követte az egyre komorabbá és fenyegetőbbé váló kor minden rezdülését, a fasizmus térhódítását Németországban, és mihályi bátorsággal igyekezett közbeavatkozni, ahol csak lehetett. A menekülőket és veszélyben lévőket felkarolta, ellátásukra megoldást keresett, és nemcsak a testi bajaikat gyógyította, hanem lelküket és szellemüket is ápolta.

Idővel a kívülről és az Antropozófiai Társaság felől érkező támadások, kudarcok olyannyira felőrölték erőt, hogy élete is veszélybe került. Majd a súlyos betegségből felépülve új módokon, új célokat megfogalmazva folytatta szellemi harcát az Antropozófiáért – Rudolf Steiner szellemi kíséretében,

„hogy megoldják a rájuk rótt szellemi kötelességet

egyetértő lélekmunkában.”