Az antropozófiáról
Rudolf Steiner (1861–1925), a filozófia doktora, a 19. század végén kezdte meg egy új világnézet kidolgozását, mely egyesíti az ókori időkből származó keleti bölcsességet és a modern nyugati tudományos gondolkodását.
Több száz könyv és előadás, több ezer oldal írott mű formájában maradt ránk Rudolf Steiner életműve – az antropozófia. Maga a kifejezés a görög „antropos”, (ember), és a „sophia”, (bölcsesség) szavak összetételéből származik és szó szerint az „ember bölcsessége”-t jelenti. Tartalmát tekintve az antropozófia egy megismerésen alapuló, tudományos módszerekkel felépített, korszerű világkép, ezért szellemtudománynak is nevezik.
Az antropozófia tényként fogadja el egy érzékfeletti világ létezését, éppen úgy, ahogyan a modern tudomány és a modern emberek tényként fogadják el a fizikai világot, annak lényeit és eseményeit. Maga az antropozófia pedig egy olyan megismerési út, mely úton haladva az ember megismerheti ezt az érzékfeletti, szellemi világot, annak lényeit, folyamatait és eseményeit. Rudolf Steiner ezt a következő szavakkal fogalmazta meg: „Az antropozófia egy megismerési út, mely az ember lényében lévő szellemiséget a világmindenség szellemiségéhez kívánja vezetni.”
Azok, aki ezen a megismerési úton járnak, tehát olyan emberek, akik az ember és a világ mivoltára vonatkozóan nem fogadják el kizárólagosnak a fizikai, anyagi észlelés eredményeit és ezért a világra vonatkozóan további kérdéseket tesznek fel. Ezekben a kérdésekben megjelenő megismerési vágy olyan erős, hogy Steiner fogalmazása szerint ezek az emberek ezt olyan „életszükségletnek érzik, mint az éhséget és szomjúságot”.
Azokat az ismereteket, melyeket az antropozófia közvetít, nem lehet a fizikai és anyagi világ eszközeivel és folyamataival megszerezni, így azok is, amiket Steiner a műveiben, előadásaiban közölt hallgatóival szellemi kutatással, szellemi módon szerzett ismeretek. Ez nem is lehetséges másképp. A fizikai észlelésre és az intellektuális tevékenységre alapozott modern tudomány azért nem képes ennek a világnak megismerésére, mert miközben megvannak a természetes határai, ezt a határt nem tudja átlépni. Nem tud átlépni a határain, mert azt gondolja, hogy a fizikai észlelés határával minden észlelés határa is adott. Ugyanakkor az antropozófia megadja az ember számára a fizikai határok átlépésének képességét. Steiner ezt a következő példával szemlélteti: „A hal a víz határáig úszik és ott vissza kell forduljon, mert nincsenek olyan szervei, amelyekkel a vízen túl is élhet. Amikor az ember a fizikai szemlélet határához jut, akkor felismerheti, hogy útja során olyan lelki erőket szerzett, melyek segítségével élhet abban az elemben is, melyet a fizikai érzékelés nem fog fel”.
Az antropozófiai megismerés útján haladva felismerjük, hogy az embernek ma szüksége van az érzékfeletti világ megismerésére is, mert a fizikai megismerés módszereivel érzékelheti a természeti világ nagyságát, szépségét és bölcsességét, de ez a világ soha nem ad választ neki a saját mivoltát érintő kérdésekre. Nem véletlen, hogy ma minden emberi lélekben, kivétel nélkül, ott szunnyad a vágy a magasabb világok megismerésére, még akkor is, ha ezt tagadja. Aki ezt a vágyat és a nyomában felmerülő kérdéseket nem olthatja ki a lelkében, és nem bódítja el magát az érzékelhető világ intellektuális elméleteivel, annak lehetősége van arra, hogy a világ szellemi megismerésének útjára lépjen és választ kapjon arra a kérdésre is, hogy ki is vagyok én.
Az antropozófia újszerűsége
Az antropozófia sok más ezoterikus áramlattal szemben, nem csak elfogadja, hanem igen nagyra értékeli a modern tudomány eredményeit és az ember erőfeszítéseit a fizikai, anyagi világ megismerésére, sőt, ezt a szellemi megismerés alapjának tekinti. Steiner szerint nem szabad az anyagi világ tényeit megtagadni és magunkban azt mondogatni: „ez egy maja – tűnjön el”, ahogyan ezt sok, különösen keleti szellemi iskola teszi és tanítja. Amit tennünk kell, az két lépésből áll. Először csodáljuk meg a fizikai jelenséget, de utána azonnal lépjünk tovább, mert soha sem fogjuk megérteni, hogy mit is látunk valójában, ha nem látják át annak illuzórikus jellegét. Azután, ha ezt az illúziót a maga fizikai valójában megismertük, akkor azt, amit látunk, a szellemtudományos tanulmányainkból, az antropozófiai ismereteinkből származó valódi szellemi tartalommal nekünk kell megtöltenünk. Ekkor és csakis ekkor tudunk az illuzórikus fizikai valóságtól felemelkedni az igazi valósághoz, ha a fizikai, az anyagi világ tényeit mi magunk töltjük meg szellemi tartalommal.
Amit az antropozófia kínál, az nem új, mert a különböző korok kultúrái is mindig azt tanították, hogy léteznek magasabb, érzékfeletti világok, melyek éppúgy valóságok, mint az a világ, amely fizikai szemmel látható és fizikai kézzel tapintható. Amióta ember él a világon, mindig voltak olyan iskolák és iskolázási lehetőségek, ahol a magasabb képességgel rendelkező beavatottak útmutatást adtak azoknak, akik ezen érzékfeletti világok megismeréséhez szükséges képességeket akartak kifejleszteni. Ezek az iskolák régen titkosan működtek, azok a létezéséről csak a tanítványok és a meghívott tagok tudtak, ezért is nevezték, ill. nevezik a mai napig ezt a formát okkult iskolázásnak. Ezzel szemben az antropozófia egy a teljes nyilvánosság számára megismerhető és nyitott szellemi iskolázást kínál, melynek legfelső szintje a Rudolf Steiner által létrehozott és a Goetheanumban működő Szabad Szellemtudományi Főiskola. Ennek az ezoterikus iskolának a léte és működése már az alapítás pillanatától nyilvános volt, azt az Általános Antropozófiai Társaság alapszabályának 5. paragrafusában meg is nevezik, és ezzel az iskola be van kötve a Társaság szervezetébe.
Hogyan fogjunk hozzá?
A szellemi iskolázással kapcsolatban csak azok adhatnak útmutatást, akik már kifejlesztették bizonyos képességeiket, és így már rendelkeznek a magasabb megismerés erőivel. Sokan hiszik azt, hogy ők azért nem tudnak elindulni a szellemi iskolázás útján, mert ennek érdekében fel kell keresniük valahol egy mestert, vagy beavatottat, ami érthető módon nem mindenkinek áll módjában. Steiner szerint ezzel kapcsolatban két igazságot kell szem előtt tartanunk: egyszer azt, „aki a magasabb tudás elérésére komolyan törekszik, az nem retten vissza semmiféle fáradtságtól, vagy akadálytól, hogy felkeressen egy beavatottat, aki őt a világ magasabb titkaiba bevezetheti”. Másodszor pedig mindenkinek, aki ezen az úton kíván járni tisztában kell lennie azzal, hogy „a beavatás, ha komolyan és megfelelő belső tartással törekszik a megismerésre, minden körülmények között megtalálja őt”.
Ma, éppen Rudolf Steiner munkásságának köszönhetően már mindenki lehet beavatott, és megismerheti az érzékfeletti világokat, mert az, amit Steiner az előadásaiban elmondott és ma minden ember számára elérhető, pontosan az, amit a beavatás során a beavatott megismert és megtudott. Az antropozófia minden nyitott és érdeklődő ember számára biztosítja azt a lehetőséget, ami korábban csak az okkult iskolák beavatottjait megillető tudás volt.
Az antropozófia néhány alapvető tétele a következő:
- Az érzékelhető, fizikai világon túl létezik egy érzékfeletti világ is, mely ugyan olyan realitás, mint a fizikai világ.
- A világ, – beleértve az érzékfeletti világokat is – megismerhető.
- Az ember felváltva él a két világban, a világok közötti átmenetet a születés és a halál, valamint az ébredés és az elalvás jelentik.
- Az ember egy szabadságra született lény, aki a karma törvényszerűségei által megteremtett élethelyzetekben folyamatosan fejlődik.
- Az érzékelhető világ, az emberiség, a Föld, a Naprendszer és az egész világegyetem, és az érzékfeletti világ is, folyamatosan fejlődik. Az antropozófiai megismerés útján haladók számára ennek a fejlődésnek a törvényszerűségei megismerhetők.
- Az érzékfeletti világok lényei állandó kapcsolatban vannak a fizikai világokba inkarnálódott emberekkel és hatnak a fizikai világ folyamataira, miközben az emberiség fejlődésén munkálkodnak.
- Az emberiség fejlődéstörténetében a legfontosabb esemény Krisztus földi megjelenése és a Golgotán történt események.