GA6 – Goethe világszemlélete

Utólagos megjegyzés

 

Ennek a Goethe-könyvnek egyik kritikusa „ellentmondásaim” területén egy különleges leletre vélt bukkanni azzal, hogy amit ebben a könyvben a platonizmusról mondok, azt egybeveti azzal a kijelentéssel, amelyet csaknem ugyanabban az időben a goethei természettudományos írások negyedik kötetének a bevezetésében írtam: „Platón filozófiája azok között a gondolati építmények között, amelyek valaha is az emberiség szelleméből származtak, egyike a legmagasztosabbaknak. Szomorú jel a mi korunkban, hogy a platóni szemléleti módot a filozófiában az egészséges értelem ellenkezőjének tartják.” Bizonyos szellemek számára nehezen érthető, hogy különböző oldalról szemlélve minden dolog különbözőnek látszik. Hogy a platonizmusra vonatkozó különböző kijelentéseim között nincs valóságos ellentmondás, azt könnyen belátja az, aki nem a szavak hangzásához igazodik, hanem belemélyed abba, hogy egyik vagy másik esetben, a platonizmust saját mivoltának megfelelően különböző vonatkozásokba kellett hoznom. Ha a platonizmust az egészséges értelemmel ellenkezőnek találjuk, ez szomorú jele annak, hogy csakis azt tartjuk az egészséges értelemmel egyezőnek, ha az ember a puszta fizikai szemléletnél marad meg mint egyedüli valóságnál. S az is ellentétes az idea és az észleleti világ egészséges szemléletével, ha úgy állítjuk be a platonizmust, hogy általa egészségtelen módon elválasztjuk az ideát a fizikai szemlélettől. Aki nem tudja az élet jelenségeit ilyen módon gondolatokkal áthatni, az mindazzal együtt, amit felfog, mindig kívül marad a valóságon. Aki – hogy Goethe szavaival éljünk – lecövekel egy fogalmat, hogy ezzel körülhatároljon egy gazdag élettartalmat, annak nincs érzéke ahhoz, hogy az élet olyan viszonylatokban alakítja ki magát, amelyek különböző irányokban különbözőképpen hatnak. Biztosan kényelmesebb a teljes élet szemlélete helyébe egy sematikus fogalmat helyezni. Az ilyen fogalmakkal azonban lényeg nélküli absztrakciókban élünk. Az emberi fogalmak éppen azáltal válnak ilyen absztrakciókká, hogy azt hisszük: az értelem területén ugyanúgy bánhatunk velük, ahogyan a dolgok bánnak egymással. Az itt szereplő fogalmak azonban sokkal inkább olyan képekhez hasonlítanak, amelyek különböző oldalakról készültek egy dologról. A dolog egy – a kép sok. És a dolog szemléletéhez nem az egy képre való beállítottság, hanem a sok kép „egybelátása” vezet. Mivel, sajnos, látnom kellett, hogy jó néhány ítélkezőben erős a hajlandóság, hogy az ilyen szemléletből, amely törekvéséből adódóan a jelenséget a valósággal akarja áthatni, különböző szempontok alapján „ellentmondásokat” konstruáljon, ezért indíttatva éreztem magam, hogy ebben az új kiadásban a platonizmusról szóló fejtegetéseknél egyrészt az első kiadásban adott ábrázolás kissé megváltoztatott stílusával különösen világossá tegyem azt, amit húsz évvel ezelőtt az akkori összefüggésben igazán eléggé világosnak láttam; másrészt arra is indíttatva érzem magam, hogy egy másik írásomban található kijelentésemet közvetlenül az ebben a könyvben mondottak mellé helyezzem, és ezzel bemutassam a két kijelentés teljes egybehangzását. Akinek pedig az effajta dolgokban mégis ellentmondások keresésére van gusztusa, azt megkímélem a fáradságtól, hogy két könyvből kelljen összekeresgélnie őket.