Leírás
Christian Kreiß könyve a modern gazdasági élet kritikája. Arról az oldalról közelíti meg a témát, hogy milyen is lenne a világ gazdasági élete, ha Mefisztó alakíthatná a gazdasági törvényeket. Ezzel a megközelítéssel azonnal a modern kor legégetőbb társadalmi és gazdasági problémáihoz érkezik. Ugyanis Mefisztó célja elég egyértelmű. Az, hogy a lehető legnagyobb mértékben ártsanak az embereknek, ahogyan azt Goethe „Faust”-jának II. részében, a Sírbatétel jelenetben ki is mondja: „Kifőztük kárhozott órák homályán, mint irtsuk ki az emberek faját”.
Hogyan lehet ezt a legjobban és a leghatékonyabban megtenni? Ebben a könyvben a szerző ebből a nézőpontból vizsgálja a XXI. századi gazdasági rendszert. Azt kutatja, hogy hogyan lehet a szabályokat, a törvényeket, a gazdasági rendet úgy alakitani, hogy azok ártsának az embereknek? De mindezt úgy, hogy eközben az emberek ne lássak, hogy mi is történik valójában, mert ki támogatna manapság nyíltan ártalmas, gonosz terveket? Csak az tesz ilyent, aki azt hiszi, hogy ami ma a világban történik az ember és az egészséges közösségek érdekében történik.
A könyv szerzője áttekinti a modern társadalmi és gazdasági szervezetet, és azt feltételezi, hogy ha rejtetten is, de léteznek ma olyan erők és erőfeszítések, amelyek ezt az ártalmas célt támogatják és ebbe a megbetegítő irányba hatnak. A könyv olvasása közben az olvasó gyorsan észre fogja venni, hogy e megközelítés segítségével hogyan válnak érthetővé gazdasági életünk azon jelenségei, amelyekre korábban nehezen találtunk magyarázatot és melyek az embert a középpontba állító gondolkodás számára eddig érthetetlenek maradtak.
RÉSZLET A KÖNYVBŐL:
„Az újabb gazdaság legfontosabb alapítója, a Nobel-díjas Milton Friedman a menedzserek jó, szociális magatartását teljes mértékben elutasítja. Szerinte a szociális lelkiismeretet követő, a tartós munkanélkülieknek foglalkoztatást teremtő, a diszkriminációt csökkentő, környezetszennyezést elkerülő vezetők visszaélnek hatalmukkal, képmutatók, akik más emberek pénzét pazarolják, csalók, figyelmen kívül hagyják a demokráciát és aláássák a szabad társadalom alapjait. Röviden: azok a menedzserek, akik jót tesznek, rosszak.
Milton Friedman gondolatai ma is teljes mértékben irányadóak a közgazdaságtanban. Tehát: azok, akik szociális, felelősségteljes és jó dolgokat akarnak, gonosz vagy rossz dolgokat teremtenek, és azok a piaci szereplők, akik csak önző célokat követnek, éppen ezáltal a szociális jólétet támogatják, pedig nem is ezt akarták. Ez a kulcsfontosságú gondolat valóban a mefisztói elferdítés művészetének nagyszerű példája. Ez minden egoizmust altruizmussá alakít. Legitimálja a gazdasági élet minden önzését. Lehetővé teszi, hogy nyugodt lelkiismerettel hirdessék az önzés igéjét. Ha következetesen végigvisszük e mefisztói gondolatot, szükségszerű következménye a következő: nemcsak hogy szabad, hanem egyenesen muszáj dicsérni és terjeszteni az egoizmust.”