Leírás

WALDORF-PEDAGÓGIA ÉS AZ ANTROPOZÓFIA VISZONYA, Két írás

Ma egy olyan korban élünk, amikor az ember külső fejlődési árama, az egy intellektuális, materiálista fejlődés, ami mindenki által felismerhető, és e mellett az emberi lélek mélyén zajlik még egy belső fejlődés is, a lélek spirituális fejlődése. Aztán egy idő elteltével ez a két áramlat majd helyet cserél és így nemsokára a spirituális fejlődési áramlat kerül majd kívülre és a spiritualitás lesz jellemző a külső világra, és akkor a materiális elmerül az ember lényének rejtett mélységeiben. Ebből tehát egyértelműen megállapíthatjuk, hogy miközben ma a külső életünk a materiális vágyak, érzések és intellektuális vélemények uralma alatt zajlik, addig eközben az emberi lélek mélyén egy ezzel ellentétes folyamat, egyfajta szellemivé válás megy végbe.

Ennek egy Waldorf tanár esetében különös jelentősége van. Ugyanis ennek a belső fejlődési folyamatnak a megismerése és nyomában szükséges ébrenlét a mai fiatalok nevelésének különösen fontos kérdése. Az emberi lélek szellemivé válása, spiritualizálódása ugyanis éppen a korai gyermek- és ifjúkorban kíván különös figyelmet, mert azok a hatások, amik ebben az időszakban érik meghatározó jelentőségűek a belső lelki fejlődés szempontjából. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a gyermek éppen ebben az időszakban van igen nagymértékben kitéve a különböző veszélyeknek is. Steiner ezért igen határozottan kijelenti, hogy „a nevelőnek ezt nem szabad figyelmen kívül hagynia, ha nem akarja a gyermekeket az ahrimáni lényeknek kiszolgáltatni.” Ez tehát azt jelenti, hogy a mai Waldorf pedagógusoknak ezt a rejtett belső lelki folyamatot és annak összefüggéseit ismerniük kell, és egy pillanatra sem szabad figyelmen kívül hagyniuk a munkájuk során.