Leírás

Pfeiffer, Ehrenfried

Puha kötés  91 oldal

Magánkiadás, 2020

Sorozatunk második kötete Christian Rosenkreutz kémiai menyegzője, amely az 1947-ben elhangzott  nyolc előadásának jegyzete.        

 Christian Rosenkreutz titokzatos individualitás. Száz évente újra inkarnálódik, aktívan és észrevétlenül munkálkodik az emberiség fejlődése érdekében munkatársaival együtt. Tevékenysége régmúltba nyúlik vissza ( Hóseás, Hiram, Lázár-János, Saint-Germain). 

A rózsakeresztes impulzus Christian Rosenkreutz XIII. századi megjelenésével indult, majd 1378-ban újratestesült.  106 éves élte során 1459 Húsvét szombatján rejtélyes beavatási üzenetet kapott. Hét évet kellett várnia, hogy a legjobb kozmikus állásban vehesse fel azokat az erőket, melyek küldetéséhez szükségesek voltak. A beavatás képi ábrázolását Johann Valentin Andreae  tollából ismerhetjük meg 1602-től melyet 1616-ban adtak ki.  J.V. Andreae által megjelenített  tartalom szellemi magyarázatát Pfeiffer csodálatos képekben ábrázolja a beavatás hét napjával, és annak próbatételeivel. Már a mű címe is magyarázatot igényel. A „kémiai menyegző”  makrokozmikusan szellem és anyag összekapcsolódását, valódi nászát hordozza, mikrokozmikusan pedig a magasabb Én és az emberi lénytagok egymáshoz való kapcsolatát, a Szellemén, a Manasz erejének megszületését. A rózsakeresztes a külső természeti folyamatokban is a saját magában végbemenő folyamatok hasonlóságát, egyezőségét kereste. Képes volt betekinteni az anyag mögött álló szellem valóságába, az ott munkálkodó szellemi lények által előidézett keletkezési és elmúlási folyamatokba. A rózsakeresztes tudta, hogy az ember lelki élete az ösztönök, szenvedélyek, vágyak által a  szakadatlan felbomlás folyamatában áll. A pusztuláshoz vezető erőknek a szellem által történő legyőzési folyamata a természetben a sóképződés.  A természetben mindazt, ami más valamit képes feloldani, higanynak, vagy merkúrnak nevezte. Ennek megfelelője az emberi lélekben a szeretet minden formája. Az elégés folyamatát pedig, amikor a külső anyag lánggal emésztődik el, kénnek, vagy sulfurnak nevezte, és ezekben a lelki folyamatokban az istenséggel szembeni áhítatos odaadást láthatjuk meg. A legmélyebb vallásos érzéssel fordult a sóképződés, a feloldódás és az elégés folyamata felé. Sokkal fontosabb volt a folyamat átélése, mint az eredmény maga.                                                                                       A rózsakeresztes valódi kérdése mindig az volt: mi az ötödik elem, a „quinta essencia”, az anyag négy megjelenési formája hogyan tud átalakulni az ötödikbe, az éterbe ? Tehát kimondhatjuk, hogy Christian Rosenkreutz individualitása  messzemenően összefügg a Föld Jupiter–létbe való segítésével, és éterizálási folyamatával.