Leírás

Székely István: “Ha olyanok nem lesztek…”

Gyermekmegfigyelés a Waldorf-iskolában

A szerző előszava:

Ez a kis könyv azért született meg, mert aggodalommal tölt el a mai és a jövőbeni pedagógusok és gyerekek helyzete. Egy olyan korszakban élünk, amikor a felnőttnek önmagával is rengeteg problémája van. Talán a legfőbb kérdése az, hogyan győzze le a kínzó egyedüllétet, hogyan tud együttdolgozni másokkal. A megosztott tanári kollégiumok nem alkalmasak arra, hogy új inspirációkkal adjanak lendületet a nevelői munkának. Persze sok kivétel van. Viszont évek óta azt tapasztalom, egyre kevésbé értékeljük egymást, és egyre kevésbé vesszük figyelembe egymás munkáját.
A nehézségek kedvünket szegik. Fáradt, gyakran betegségbe menekülő felnőtteket látunk magunk körül. A kezdeti lelkesedés gyorsan elvész, maradnak a már előre is látható, kötelességekkel teli hétköznapok. Az állandó fáradtság a magánéletre is kihat, türelmetlenek vagyunk és elégedetlenek.

Mindeközben a gyerekek újabb és újabb generációi jönnek, akik figyelmi- és magatartásbeli problémáikkal soha nem látott nehézségek elé állítanak bennünket. Ha azonban kicsit mélyebbre nézünk magunkban, bevallhatjuk, hogy nem is értjük a mai gyerekeket. Közömbösség és tiszteletlenség jellemzi a kapcsolatainkat felnőttel, gyerekkel egyaránt. Tanítani, nevelni szeretnénk, de hogyan lehetséges ez, amikor már egymást is nehezen szólítjuk meg?