Leírás
Szerző: Rudolf Steiner, GA4
Kiadó: Genius, 2. kiadás, 2018
207 oldal, lágy borítású, ragasztott
Ajánló:
„Valamely cselekedetet annyiban érzünk szabadnak, amennyiben individuális mivoltunk eszmei részéből származik; a cselekedet minden más részét, akár a természet kényszere, akár valamely erkölcsi norma kényszere alatt hajtjuk végre, nem szabadnak érezzük. Szabad az ember, ha minden pillanatban önmaga szerint képes élni. Valamely morális tett csak akkor az én tettem, ha azt ilyen értelemben szabadnak nevezhetem […].
A szabadságból származó cselekedet nem zárja ki, sőt magában foglalja az erkölcsi törvényeket; csak éppen magasabb rendűnek bizonyul, mint azok a cselekedetek, amelyeket csak ezek az erkölcsi törvények diktálnak. Miért szolgálná szeretetből végrehajtott cselekedetem kevésbé az általános jólétet, mint ha csak azért hajtom végre, mert kötelességemnek érzem az általános jólét szolgálatát? A puszta kötelesség fogalom kizárja a szabadságot, mert nem ismeri el az individuális elemet, hanem azt követeli, hogy az individuális elem vesse alá magát valamely általános normának. A cselekvés szabadsága csak az etikai individualizmus álláspontján állva képzelhető el […].
Individualitás csak akkor lehetséges, ha minden individuális lény a másikról csak individuális megfigyelés útján szerez tudomást. A különbség köztem és embertársaim között nem az, hogy két teljesen különböző szellemi világban élünk, hanem hogy a közös eszmevilágból ő más intuíciókat fogad be, mint én. Ő a saját intuícióit akarja kiélni, én a magaméit. Ha mind a ketten valóban az eszmevilágból merítünk, és nem követünk semmi külső (fizikai vagy szellemi) indíttatást, akkor egyedül hasonló törekvéseinkben, azonos szándékainkban találkozhatunk. Morális félreértés vagy összeütközés morálisan szabad emberek között kizárt. Csak az erkölcsileg nem szabad ember, aki valamely természeti ösztönt vagy valamely általa kötelességből elfogadott parancsot követ, helyezkedik szembe embertársával, mert az nem követi ugyanazt az ösztönt vagy ugyanazt a parancsot. A cselekvés iránti szeretetben élni, és a másik akaratát megértve, őt élni hagyni, ez a szabad ember alapelve.”
