Leírás

„És ha az ember látja ezt a jelenetet, amelyet ma alvás közben valójában több lélek él át, mint azt általában gondolnánk, akkor azt mondhatja: bárcsak sikerülne megóvni ezeket a lelkeket attól, hogy amit alvás közben átélnek, azt ne kelljen haláluk után is átélni. Mert ha az az állapot, amelyet így élnek át a küszöb őre előtt, elég sokáig tartana, vagyis ha a civilizáció kellően sokáig maradna meg abban, amit ma az iskolákban vehetünk fel, amit a civilizáció által ránk hagyományozva kaphatunk meg, akkor az alvásból élet lenne. Az emberi lelkek a halál kapuján áthaladva átmennének a szellemi világba, de az eszmék erejét nem tudnák a következő földi életbe újból magukkal hozni. Mert a mai gondolatokkal be lehet jutni a szellemi világba, de onnan kijönni velük nem lehet. Csak lelkileg bénultan lehet visszatérni.

Nézzék, a jelenlegi civilizációt meg lehet indokolni a szellemi életnek ezzel a formájával, amelyet oly régóta ápoltak, de az életet nem lehet ezzel megindokolni. Ez a civilizáció egy ideig még eltarthatna. A lelkek éber állapotban semmit nem sejtenének a küszöb őréről, hogy az alvás alatt visszaküldi őket, hogy ne bénuljanak le, és ez végül odavezetne, hogy a jövőben egy olyan emberi nem születne, amelynek nem lenne értelmi képessége, nem lenne lehetősége ebben a jövőbeli életben arra, hogy eszméket alkosson az életben, és a gondolkodás, az eszmékben való élés eltűnne a Földről. Egy beteges, pusztán az ösztöneit követő emberi nemnek kellene benépesíteni ezt a Földet. Gonosz érzések és érzelmek uralnák az emberi fejlődést, az eszmék irányadó ereje nélkül.”