Leírás

Szilágyi Péter szellemileg sokféle úton járt, a világban is sokat utazott, de 1953-ban, 18 éves korában Török Sándor révén találkozott az antropozófiával s ez mostani, 89 éves koráig vele maradt.

Ez majdnem egy évszázad. Az emlékek tekintetében valamivel több is, mint száz év. Mint írja, pontosan emlékszik a második világháború kitörésének napjára, az akkori   hangulatokra, véleményekre. Furcsa gyerek- és ifjúkor. Az 50-es évektől átszövi ezt egy újabb életrajz, az antropozófia magyarországi története.

Végig kétséges, hogy nem kellett volna-e ezt a két vonulatot külön megírni? A végére talán kiderül, hogy elválaszthatatlanok, mert egy közönséges ember életében tulajdonképpen semmi más nem történt, mint az antropozófia. Lehet, hogy ez csak ennyi? Vagy a legnagyobb, ami történhet?