„A legfeltűnőbb a jelenkor életében, hogy olyan sok meghasonlott emberi lélek van, olyan lelkek, akik tulajdonképpen problémákkal küzdenek, akik nem tudnak igazán mit kezdeni az életükkel, akik újra és újra azt kérdezik: Mit kellene éppen nekem tennem, mit akar tőlem az élet? – akik mindenbe belefognak, és mégsem jutnak megnyugváshoz. Egyre több lesz az ilyen problematikus természetű ember. Mi ennek az oka? Erről a nevelés hiányossága tehet. Ma úgy neveljük a gyermekeinket, hogy nem azokat az erőket ébresztjük fel bennük, amelyek erőssé teszik az embert az élet számára. Ami ugyanis az embert erőssé teszi az az, hogy 7 éves koráig utánzó lény; hogy egy méltó tekintélyt követ 14 éves koráig, és hogy a szeretetet a helyes módon fejleszti ki magában 21 éves koráig, mert később ezt már nem tudja kifejleszteni. Ezáltal tehát az hiányzik az ember számára, hogy nem ébresztik fel benne azokat az erőket, amelyeknek az adott ifjúi életkorban ki kellene fejlődniük benne. Ez teszi később problematikus természetűvé. Ezt tudnunk kell.”

(Előadás-részlet az 1919.8.10. előadásból)